...ÉS MÉG...
…és még sok minden történt a DELFIN-ben az elmúlt 40 esztendöben…
Természetesen az elözö „részek” is csak felvillantottak eseményeket, történeteket, s ahogy olvassuk az összefoglalókat, nézegetjük a régi új képeket, szinte mindenhol azaz érzése az embernek, hogy „ez is kevés”, meg „az is hiányzik” és „arról is kellett volna”. Végül is határt kell húzni, s ez sok-sok megalkuvást igényel, hiszen egy közösség négy évtizedéröl szól az összeállítás, amiben mindenkinek más és más volt a legkedvesebb. S persze a készítö(k) irányultsága (tudatosan nem elfogultságot írunk, hiszen igyekeztünk elfogulatlanok maradni), s persze lehetöségek, a rendelkezésre álló anyagok, végezetül a végtelen Világháló azért korlátozott felhasználhatósági területe (is) szigorú kereteket szab… Vannak viszont még nagyon fontos „dolgok”, melyek az elözö részekbe még nem kerültek bele. Lássunk ezek közül néhányat, persze itt se lépjen fel senki a teljesség igényével… Egyes „régi” történeteknél – ismét – a DELFIN STOTY-t hívjuk segítségül… - Duna távúszás „Sodrásban” címmel jelent meg egy újságcikk a delfines (Adamcsik Ferenc, Násfay Béla, Roith György, Váradi György, Söphen László, aki egészségügyi okokból nem teljesítette a távot) és amphorás (Ember Sándor, Szélely László) búvárok 1969-ben végrehajtott Duna távúszásáról. A búvárok Zebegénytöl a Belgrád rakpartig, mintegy 55 kilométeres távot teljesítettek. A hosszú távú és – viszonylag – hosszú idötartamú úszásnak a folyóvízben történö tartózkodás fizikai terhelésének és az akkor új búvárfelszereléseknek minösülö neoprén ruhák testhömérséklet megörzésének gyakorlati próbája, vizsgálata volt a célja…
TOVÁBB
>>> - „Házasság, ami nem az égben köttetett…” „Házasság, ami nem az égben köttetett…” a címe Maróthy László búvár fotóalbumának annak az oldalának, ahol a delfines Söphen László és Marek Erzsébet a Tatai Fényes-forrás víz felszíne alatti 1971. november 28-i házasság kötésének képei táthatók.
- Könnyübúvár fotópályázatok
TOVÁBB
>>> - Non Stop Merülések
TOVÁBB
>>> Megjegyzés: Az NSM programról további részletek a www.magyarbuvar.hu oldalon, a „Búvármúzeum”–ban találhatók. - DELFIN STORY
A DELFIN STORY a DELFIN 15 éves születésnapjára megjelent kiadvány. (Nevezhetjük szamizdatnak, könyvnek is.) Oldalunkon – tudatosan, ahol lehetett – számos írását idéztük. Álljon itt a „Bevezetö” és az „Összefoglaló”, mely írások tömören, de igen sokat mondanak a DELFIN-röl és a STOTY-ról… TOVÁBB
>>> - Írtak rólunk – írtunk mi… „A szó elszáll, az írás megmarad…” – tartja a régi, bölcs mondás. Jól tudták ezt a DELFIN búvárai is, s a kezdetektöl törekedtek arra, hogy merüléseik élményeit, tapasztalatait másokkal is megismertessék, tehát leírták, és alkalmat, helyet kerestek arra, hogy mások is írjanak ezekröl. Az írások egy része sárgult papírlapokon jegyzökönyvek, túrabeszámolók, kutatási jelentések, merülési naplók formájában pihen méltó, vagy méltatlan körülmények között, de érdekes, értékes és fontos tartalmukat viszonylag kevesen ismerték, ismerhették meg. Számos esetben viszont a szerencse – még inkább az írott anyagok megjelentetésének fontosságának felismerése, s ennek érdekében esetenként küzdelmes és következetes munka – úgy hozta, hogy a víz alatt történtek az újságok, folyóiratok hasábjaira felkerülve sokakhoz jutottak el.A Szakosztály tagjai közül az elmúlt 40 esztendöben Z. Vincze György, Plózer István, Násfay Béla, Maróthy László, Kollár K. Attila írt a legtöbbet, a leggyakrabban a DELFIN-röl, de azon tagjaink neve, akik segítséget nyújtottak, közremüködtek a Szakosztályról történö írások megjelentetésében az felsorolhatatlan. Pontosabban minden delfines nevét itt felsorolhatnák, hiszen tettek a Szakosztály érdekében, mely alapján íródtak a történetek… Az írások mellett még nagyon fontosak az események jellegzetes pillanatait megörökítö fotográfiák. A DELFIN-ben számos neves és kevésbé ismert búvárfotográfus kapta lencsevégre az évek során az eseményeket, s szinte feldolgozhatatlan mennyiségü kép készült. Ezek egy része alapján a Szakosztály tagjai a közösség részére a történetet feldolgozták, melyek közül a központi anyagot a három – sajnos napjainkra már kettöre fogyatkozott – „sárga albumok”, s „utódjaik” örzik…
- A Szent István búvárrégészeti expedíció… Szakosztályuk néhány tagját az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettek a Szent István csatahajó feltárására irányuló elöexpedícióban és az azt követö horvát-magyar búvárrégészeti kutatásokban. A DELFIN csak tagjai révén került kapcsolatba ezzel a kiemelkedö búváreseménnyel, viszont az eredményekhez az is hozzájárult, hogy az elsö expedíció alkalmával segédhajóként a Calypsó vitorlást, majd a kutatás harmadik fázisában az Aquarius motoros hajót delfines, egykori delfines búvárok biztosították segítségként. Az Adria mélyén nyugvó híres magyar roncs feltárásában közvetve, vagy közvetlenül Garamvölgyi Csaba, Józsa Zoltán, Kollár K. Attila, Lakatos Lóránt, Molnár Tibor, Péterbencze László és Spergel Lajos vettek részt. - Eltávozott körünkböl… örökre… A szép, kellemes élmények az eredmények mellett voltak sötét napok is a DELFIN életében. Az elmúlt 40 esztendö DELFIN tagjai közül – sajnos – már néhányan nincsenek közöttünk, örökre eltávoztak körünkböl. Különösen fájó, hogy ketten voltak, akik búvár halált haltak… Eltávozott körünkböl 1968-ban Barna György, aki Hévízen, egy búvárgyakorlás közben, engedély nélküli merülés után – felszíni úszás közben – mindkét lábába görcsöt kapott, s alámerült… Örökre… A halál oka fulladás volt. Üzemképes légzökészülékében volt – elég – levegö… Nyugodjék békében… Eltávozott körünkböl, örökre Plózer István… Plózer
István a magyarországi víz alatti barlangkutatás
kiemelkedö személyisége volt, mint búvár,
mint víz alatti fotográfus, mint publicista egyaránt.
A hivatásos búvár Plózer István
hosszabb idöszakban a DELFIN tagja volt, életmüvének
egy jelentös részét ebben az idöben alkotta…
A Szakosztály nyújtotta lehetöségeket
azonban kevésnek tartotta, klubot váltott, hogy
még többet tehessen a víz alatti barlangok
feltárása érdekében. Távozott
a DELFIN-böl, azonban nem volt ez igazi távozás:
maradt vendégkutató, s többeknek búvárbarátja…
Nyugodjék békében…
- Tragikus hír a Vörös-tenger partjáról, Dahabból… (2006. április) Az egykor csendes, poros kis arab falú az elmúlt másfél évtizedben nagy fejlödésen ment keresztül, amit a környezetében lévö csodálatos merülöhelyeknek is köszönhetett. Korábban csak néhány laza, „világcsavargó” látogatott csak el ide, de elterjedt, hogy e partszakaszon rendszeres és kedvezö szél van, s megjelentek a szörfösök, majd egyre többen fedezték fel az érdekes és változatos helyi merülöhelyeket, a híres-hírhedt Blue Hole-t, a Canon-t, a Light House-t, a Garden-t, a Cave-t, s hosszan lehetne sorolni a szebbnél szebb, jobbnál-jobb, partról merülhetö helyeket… S
a kis, poros faluból egy vendégek fogadására
alkalmas település fejlödött, „befekvös”
éttermek, bazár, szállók, arab hangulatú
egyszerü motelek, s búvárbázisok –
többek között a magyar üzemeltetésü
Lighthouse – várta, várja a búvárokat,
szörfösöket, turistákat… S április 24-én, hétfön este szörnyü tragédia történt: három nagy erejü robbanás rázta meg városka föutcáját. A barbár – és egyenlöre érthetetlen – merénylet bezúzta a kirakatokat, szétvert éttermeket, de az igazi tragédia az, hogy a központban tartózkodó helyiek és a vendégek közül sok férfi, nö és gyermek halt meg, vagy sebesült meg… Sajnos ezúttal a magyar turistákat sem kerülte a gyilkos támadás: K. András búvár súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, felesége belehalt sérüléséibe… Úgy gondolom, minden tragédia – föleg, amikor ártatlanok sérülnek, halnak meg –megérinti a jó szándékú, jóakaratú embereket, de ha honfitársa is érintett, még erösebb a fájdalom… Nos bennünket, DELFINES búvárokat még közelebbröl érint az eset, hiszen K. András egykor a DELFIN tagja volt… Jelenlegi tagjaink közül többen nem ismerték, ezért úgy gondolom illendö néhány mondatban bemutatni. András 1981-ben, 29 évesen jelentkezett a Szakosztályba, s részt vett az akkor tavasszal, áprilisban megrendezett, elsösorban az új búváraink képzését célzó tatai búvártáborunkban. (ld. Csoportképek) Andrásnál a búvárkodás, a víz alatti világ iránti vonzalom nem rövidke fellángolás volt, 1994-ben még a tagdíjfizetök között tartottuk nyilván, tehát közel 15 évig segítette a DELFIN munkáját. Csöndes, de határozott, nyugodt emberként és búvárként ismertük meg. Részt vett a Szakosztály közös munkájában, építöipari ismeretei gyakran hasznosak voltak búvármunkáink során. Valójában a merülések közül a nyugodt, kellemes, szép környezetben végrehajtott víz alatti felfedezések érdekelték. Merült az abban az idöben közkedvelt hazai tavakban, Délegyházán, csepeli bányatavakban, Tatán, Ócsán, Ecséden, Dorogon, s szinte mindenhol, ahol lehetett. Nem vonzotta a zártterek világa, s nem lelkesedett Hévíz sötét, sejtelmes mélységeiért sem. Szerette és vonzotta viszont a kék Adria, ahová rendszeresen kisebb, baráti társaságokkal látogatott el. A DELFIN-böl 1994 körül „maradt el”, aminek – legjobb tudomásom szerint – semmi különös oka nem volt. Ezután sem hagyott fel a búvárkodással, a késöbbiekben véletlen találkozások alkalmával a kedves idötöltés, a víz felszín alatti világgal való újabb találkozásokról mindig tett említést… Legjobb tudomásom szerint azon a szörnyü napon, amikor a tragédia utolérte, akkor is egy merülésböl tartott haza felé a szállodájába… Bízom benne és fohászkodok azért, hogy András erös legyen, s megküzdjön súlyos testi és lelki sérüléseivel… (Kollár K. Attila) - 2007 a Delfin Éve (2006. december6.) Az Egyesült Nemzetek Szervezete a 2007-es esztendõt a Delfin Évének nyilvánította, hogy nagyobb védelmet biztosítson a tengeri emlõsöknek. Az ENSZ bonni székhelyû Környezetvédelmi Programja, az UNEP a delfinek veszélyeztetettségére akarja felhívni a figyelmet a ma elindított nemzetközi kampánnyal. Ugyanakkor az Európai Unió néhány nappal ezelõtt újból engedélyezte delfinek ezreinek elpusztítását a lehalászás egy eddig tiltott formájával a Földközi-tengeren. Az Európai Unió halászati miniszterei ugyanis november végén Franciaország és Olaszország nyomásának engedve újból engedélyezték a 2002-ben betiltott úgynevezett lebegõ hálók használatát delfinvadászatra. A horgonyokkal rögzített hálók hat méter hosszúak és ellenzõik a halál függönyeinek nevezték el õket, mert nemcsak tonhalak akadnak fenn rajtuk, hanem évrõl évre számtalan delfin fullad meg bennük, és áldozatul esnek tengeri teknõsök, madarak és cápák is. Az UNEP megütközéssel értesült az EU állásfoglalásáról és kilátásba helyezte, hogy tárgyalásokat kezd a kérdésrõl Franciaországgal és Olaszországgal. A delfinek családja 40 fajára terjed ki és hozzá tartoznak a nyolc méteres kardszárnyú éppen úgy, mint a Kínában honos, de talán már ki is pusztult kicsi édesvízi delfin. A delfineket mindenekelõtt az ipari lehalászás és a környezetszennyezés veszélyezteti. (Forrás: greenfo.hu) - Delfinesek delfinekkel (2008. október) Képes levelet kaptunk Ausztráliában lévõ szakosztálytársainktól, Czekó Mónikától és Zsámbok Gábortól… avagy delfinesek delfinekkel…
|
